.

Elgondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen mi is jó a blogolásban. Miért szeretnek annyian blogolni? Nos, elmondom az általános válaszokat aztán a sajátom is.
Mindenki azt mondja, hogy jaj de jó, ez olyan mint egy netes napló. Meg azt mondják, hogy kiadhatják a gondolataikat egy témával kapcsolatban.
Ennyi. Ezek azok a hű de nagy indokok.
A félév során egészen sokat foglalkoztunk a blogolással. Megbeszéltük, hogy milyen témákról írjunk, megnéztünk néhány nagyobb blogot és még sorolhatnám. De azt hiszem a fentebb felsorolt válaszokon kívül nem sok újat tudtunk a kérdésben felmutatni.
Tudjátok, hogy miért blogol az emberek nagy része? Hogy népszerű legyen. Nem ott rejlik a lényeg, hogy kiadhatják magukból a véleményüket. Hanem azon, hogy ezt megoszthatják másokkal. Elhíresztelik, hogy nekik van egy blogjuk, az ismerősök elkezdik olvasni, bele kukkantanak, ha tetszik nekik beszélnek róla és belinkelik másoknak is. Az írója természetesen dagad a büszkeségtől. De nem azért mert véleménye ilyen sok emberhez eljutott. Ez csak másodlagos. Hanem azért mert úgy érzi, isszák szavait és innentől kezdve bármit ír azt elolvassák, legalábbis elkezdik. Ettől a ponttól kezdve pedig az illető bekerült a „sóbizniszbe”. Blogol, olvassák, egyre népszerűbb lesz, egyszóval figyelnek rá az emberek. Persze, persze most sokan mondják, hogy ez csak mellékes dolog, természetes velejárója egy jó blognak. De, hogy igazából nem is számít, hogy hányan olvassák a blogot, hogy mennyire népszerű. Ó, dehogynem! Természetesen nem azért ülünk le és csinálunk egy blogot, kezdünk el bejegyzéseket feltölteni, mert csak az vezérel minket, hogy népszerűek legyünk az éterben. De higgyétek el, hogy az az ember, akinek alig olvassák a blogját, egy idő után abba fogja hagyni. Kivéve persze ha netes naplót ír és tényleg naplóként használja az oldalt. Ezen esetben azonban jelszóval szokták védeni magát a blogot is.
Mi is tehát végső soron egy blog célja? Az, hogy elérje a népszerűség csúcsát, felrepítve ezzel íróját, vagy ténylegesen az, hogy magunknak blogoljunk? Még egyszer megfogalmazom a kérdést: kiknek írunk tulajdonképpen bejegyzést? A publikumnak vagy magunknak? Ha másoknak, akkor ugyanúgy el akarjuk adni magunkat mint a sztárok vagy bizonyos lapoknak író újságírók, riporterek. De természetesen a bloggerek nagy része azzal védekezik, hogy ők tényleg az igazságot írják le. Valóban? Ők mind tiszta lelkűek és megvesztegethetetlenek? Ők mai társadalmunk értelmiségi harcosai, akik lerántják a leplet az elkorcsosult Médiáról? Vagy egy új, még képmutatóbb média alapító tagjai, akik kezdetben azzal kecsegtetnek, hogy az igazat írják. Igazából netes pletykalapok. Akik nem gondolnak abba bele, hogy egy felröppent hír milyen hatással lesz a társadalomra, esetlegesen az egész emberiségre. Egy új dolgot a népszerűség felé repíteni könnyebb, mint a régi, már nehezen működőt megjavítani. Igen, lehet, hogy elferdült a média és már nem tudjuk eldönteni, hogy mi vagyunk érte vagy a média értünk. De ugyanezt a kérdést feltehetnénk a blogokkal kapcsolatban is.
A blog netes, és rögtön hozzászólhatunk a bejegyzéshez, elmondhatjuk véleményünket. De kérdem én, érünk el ezzel bármit is? Jól esik, hogy hallathatjuk hangunkat de honnan tudjuk, hogy meghallja bárki ki? És ha valaki igen és válaszol rá akkor mi történt? Nem változtattuk meg a világot, csak úgy érezzük részesei lettünk a témában dúló harcnak. Nem lehet, hogy ez mind csak illúzió? Az, hogy leírjuk mit gondolunk miben viszi előre a világot? Amíg mindenki csak otthon ül és bejegyzéseket pötyög és hozzászólásokban viaskodik mi fog változni a kinti, valós életben? Lehet, hogy a jövő ideológiai csatáit nem nagy konferenciákon és gyűléseken fogják megvitatni, hanem leszármazottjaink már csak olyanokat fognak tanulni, hogy mely blogon milyen nagy ideológiai képviselők csapta össze egy-egy híres bejegyzés alatt?
És vajon mennyire ferdíti el saját véleményünket maga az Internet? Nem kell az illető elé állnunk, a szemébe mondanunk, hogy nem értünk vele egyet és, hogy elméletei esetleg légből kapottak. Egy képernyőt bámulunk csupán melyek percenként frissítünk, hátha reagált a másik fél pötyögésünkre.
Jó érzés kiírni magunkból gondolatainkat, véleményünket. Ezt nem tagadom. De mennyivel jobb érzés, hogy nem az asztalfióknak írunk, hanem az Internet végtelen fekete lyukába ami mindent elnyel és véleményünk, létünk egy darabja elveszik a sok zsongó, folyamatosan beszélő, többi hablaty között. Nem jobb érzés egy kis füzetecskét előhúzni a fiókból, mint csalódottan észrevenni, hogy blogunk megszűnt mert elfelejtettük meghosszabbítani vagy mert már évek óta nem írtunk bele?
A blog nem lehet mindig az emberrel. A füzet és toll igen.
Mi is tehát a blog? Harci fegyver a Média ellen? A véleménynyilvánítás újabb formája? A napló újabb generációja? Melyikkel járunk a legjobban és melyik felfogás fog egyszer csak összeomlani vagy kilyukadni mint egy lufi? Melyik az, amelyik képmutató és mely igaz? Vajon felkészültünk-e a blogra, mely az óriási szabadságot, véleménykinyilvánítás lehetőségét adja a kezünkbe? Felkészültünk-e már egy ilyen nagy feladatra?