És jártok már? És együtt vagytok? Még szóba állsz vele? És tisztáztad vele a dolgot? És rákérdeztél már?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel bombázzák az embert, amint meg meri említeni, hogy esetleg találkozgat valakivel. Persze ezzel nincs probléma. Abban az esetben, ha a fentebb található kérdések nagy részére tudod a választ, vagy legalábbis sejted. Vagy nem vagy olyan nyuszi, hogy rákérdezel. És ha rákérdezel, akkor azt a választ kapod, amit sejtettél.
És ha nem úgy alakulnak a dolgok? Ha te azt hiszed, hogy igen, de kiderül, hogy mégsem? Igen, én is tudom mit mondanék másoknak: hagyd ott, ha ilyen bunkó, nem érdemel meg, ő veszít, te nem, majdcsak rájön, hogy milyen…. Könnyű mondani. Csak megtenni nehéz. Az eszem mindig pörög csak valahogy a vonzódás… Jaj csak az ne lenne! Csak ne lenne ennyire jófej, vicces és ilyen égetően kék szeme! Csak ne venném fel mindig a telefont és szépítkeznék amikor találkozunk! És csak tudnék reggel kimászni mellőle és elhúzni valami indokkal!
Tudom, mit kellene tennem. Csak sosem tudom megtenni. És tépelődöm. És nem akarok az árral úszni, hogy majd lesz valami. Eddig ugyanis nem jött be ez a taktika. De nem tudok más megoldást.
Igen, igen, a férfinak ne add meg, amit akar. Harcoljon érted. Ne vedd föl a telefont, rázd le, csinálj úgy, mintha nem érdekelne. Ismerem a tanácsokat. Csak képtelen vagyok megjátszani magam. Ez az én nagy, ősi problémám. Sosem taktikázom, és nem játszom meg magam, nem vetetek magamnak drága cipőt és nem várom el, hogy kocsival furikáznak mindenhova. Nem balhézom, ha nem a kedvenc fajta üdítőm van a hűtőben és érdekel, ha a másik mesél valamit. Nem csak magammal törődöm és nem játszom másokkal. Hát elnézést kérek, ha ezek miatt nem vagyok épp a legnagyobb préda, de én ilyen vagyok és nem tudom megjátszani magam. Pont. és tudom, megszívtam…
